A kérdés jó, de előbb talán azt kellene boncolgatni, hogy ki is a természetfotós. A téma, a Természet, a legkézenfekvőbb, mindenki belebotlik jártában keltében, hiszen a természet körül vesz bennünket. Igen, de nem a városban, és az országutakat is járva mindenfelé villanypóznák, gyárkémények vagy küszíni fejtések, mint nagy sebek ékesítik a tájakat. Persze nem vonom kétségbe ezek hasznát, de ettől még nem tetszenek, sőt kifejezetten akadályoznak az alkotásban. Egyre nehezebb embertől érintetlen (tán nincs is ilyen hely), általa nem zavart békés helyeket találni. Ám ez a probléma csak egyik kis részlete a természetfotós gondjainak, mert céltalanul csatangolva nem sok sikert lehet remélni. Sokat morfondírozik a helyszín kiválasztásán. Szükséges speciális biológiai ismeretek megszerzése olvasás, szájhagyomány és saját tapasztalat útján. Közben kialakul egyfajta etikai érzéke, értékrendje, és mindig az így kialakított íratlan szabályok szerint közelít a témához. Elkerülhetetlen a kapcsolatrendszer kialakítása a hasonló gondolkozású emberekkel. A természetfotózással foglalkozó emberek klubokat alapítottak, ahol rendszeresen találkoznak, eszmét, tapasztalatot, felszerelést cserélnek. Vetítéseket tartanak, vitatkoznak, és azon agyalnak, hogy a sok munkával elkészült képeket miképp tárják a közönség elé, sőt a képek amit így bemutatnak csak a legjobbak legyenek.
Állvány
Mint mindent, így ebben az esetben is az alapoknál érdemes kezdeni. Az alapoknál, tehát az állványnál, hiszen ez az eszköz képes a legstabilabban megtartani az esetenként igen súlyos objektívet és vázat.
Az állvány legyen könnyű, de ugyanakkor legyen stabil is. Összecsukott állapotában ne legyen túl hosszú, de legyen elég rövid ahhoz, hogy gyalogosan, akár hosszasan is cipelni tudjuk. Viszont kinyitottan is legyen elég magas, ahhoz, hogy fejmagasságból, vagy akár magasabbról is tudjunk fotózni. De ugyan ezt az állványt akarjuk használni makro fotózáshoz is, ezért elvárjuk tőle, hogy lábait szinte vízszintesen szétterpesztetve, gépünket a lehető legközelebb vigyük a talajhoz.
Ilyen mindentudó állványt még nem láttam.
De természetfotós kompromisszum készsége határtalan. Az én állványom nem könnyű, de nem annyira nehéz, hogy nélkülözhetetlen szolgáltatásai miatt otthon hagyjam.
Ésszerű két állványt tartani: egy hosszabb és egy rövidebb lábút. Ebből az következik, hogy az egyik egy kicsit könnyebb lesz (a rövid lábú), ezt kell a gyalogos túrákhoz elvinni. Makrózáshoz kiváló, a hátizsák oldalán elfér.
Állványfej
A nehezen kiválasztott állványra egy jó állványfej is kell. Természetfotósok körében a gömbcsuklós fejek a legnépszerűbbek, mert ezeket egy mozdulattal lehet lazítani, majd rögzíteni. Általában van még egy csavar rajtuk a vízszintes elmozdíthatóság miatt is. A kiválasztásnál keressük a lehető legalacsonyabbat, és a legjobban terhelhetőbbet. Sajnos ezek a legsúlyosabbak is, viszont stabilabbak a karcsúbbaknál.
Váz
Általában ez a legnehezebb választás, mert a rendszerváltás súlyos anyagi gondot jelent. Ezért aki elkötelezi magát, az egy életre a választott márkánál marad. Minél több, a vázhoz csatlakozó darabja van a fotósnak, annál nehezebb a váltás. A választásnál keressük azt a vázat, ami céljainknak leginkább megfelel. A természetfotózáshoz (szerintem) nélkülözhetetlen néhány funkció, fontossági sorrendben: – Legyen tükörreflexes, vagy központi záras – Cserélhető objektívcsatlakozója lehetőleg bajonettes legyen, a gyors cserélgetés miatt – Kézzel, vagy elektronikusan behúzható blende (a mélységélesség ellenőrzésére miatt) – Több fénymérési lehetőség (vannak, aki a külső fénymérőt létesítik előnyben) – felcsapható tükör (de legalább önkioldó lehetőség) – külső exponáló gomb csatlakoztatásának lehetősége, lehetőleg elektronikus. – Expozíció korrekciós lehetőség + – 3 blende (csak a belsőfénymérős gépekben lehetséges) – Nem árt, ha van TTL rendszerű vaku szinkron csatlakozója – Nem árt, ha a váz objektív csatalakoztatása nélkül is hajlandó dolgozni (exponálni, fényt mérni, stb.) – Az sem árt, ha ceruza elemmel működik, mert olcsóbb az üzemeltetése ceruza akkumulátorokkal. (ekkor nem kell gondoskodni a kimerült elemek sorsáról)
Objektívek
Szándékosan használtam többes számot, mert egy objektívet nehéz lenne mindenre használni. Ám az objektívek választéka óriási, ezért a kérdés az, hogy melyikkel kezdjük, majd melyikkel folytassuk és így tovább, ameddig a pénztárcánk bírja? Azért nem ilyen drámai helyzet, de érdemes egyféle stratégiát kitalálni az elején. Fel kell tennünk a kérdést, hogy mit is akarunk fotózni? Mert ez határozza meg az első lépéseket! Mert, ha hajnalban szeretnénk partfutó madarakat fotózni, akkor fel kell kötni a gatyát, mert erre a célra csak a igen nagy fényerejű teleobjektívek alkalmasak, melyek igen drágák, elég nehezek (de tételezzük fel, hogy izom van elég), ezért csak korrekt állványra érdemes felszerelni, amin igen jó állványfej is van. Tehát a célt nem szabad szem elől téveszteni. Nem ajánlom első lépésként többszázezres, netán milliós objektív beszerzését. Szerezzünk sikerélményeket és tapasztalatokat olcsóbb gyakrabban használatos objektívekkel.
Mivel ezen a területen tényleg nehéz tanácsot adni, ezért inkább a számomra bevált felszerelést vázolnám: 2,8/80-200-as objektívem a kedvencem, szinte mindenre ezt használom. Van egy 2,8/35-70-es, egy 2,8/24-es és egy 4/300-as teleobjektívem. Ezeket meg tudom toldani egy kétszerező konverterrel. Sőt különféle kiegészítőkkel kiegészítve további lehetőségek is adódnak.
Zsila Sándor
Budapest, 2000 január 08.
