Blogajánló: Bodyfiction – Válogatás a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban megrendezett kiállítás képeiből

0
146

A FotoKlikk válogatása a hazai szakmai blogokból

A test, mint téma mindig is kiemelt szerepet játszott a fotográfia történetében. A szerteágazó, és különböző elméleti iskolák által kidolgozott narratívák mellett, vagy azokkal párhuzamosan fontos, hogy nyugaton az 1950-es évek végétől, itthon valamivel később megjelenő happening, performance, body art és különböző akcióművészetek ̶ többek között a testet is középpontba állító ̶ azt kiemelt helyen szerepeltető alkotói tevékenysége radikálisan megújította a fotográfia szerepét és helyzetét a művészetben. A megújítás egyben a fotográfia státuszának a megváltoztatását is jelentette. Kezdetben az ezen művészeti áramlatok alkotói által dokumentációs céllal használt fényképezés a későbbiekben elvesztette a szimplán mechanikus, a valóság „szószerinti”, fényérzékeny anyagra átültető jellegét. A testet középpontba állító események sokszor a kamera kedvéért jöttek létre, és ezen az aktuson keresztül a fényképezőgépet előtte soha kezükbe nem vevő művészek is alkotóeszközként tekintettek az addig csak segédeszközként használt mechanikus apparátusra. A vázolt tendencia is közrejátszhatott abban, hogy a fotográfia médiumának határaira való folytonos rákérdezés a neoavantgárd, posztmodern korszakokban megfosztotta a fotográfiát indexikus jellegétől, és rámutatott, hogy lehetséges a fiktív világok – jelen esetben testek–, valóságok fotografikus létrehozatala. Ennek a folyamatnak számos egyéb következménye volt, és az is nyilvánvaló, hogy a testábrázolás fotográfiában betöltött szerepe közel sem határozható meg ezen megfigyelésekkel, de a változások detektálásához fogódzót nyújthat e tendencia figyelembe vétele.


A cikk további része itt olvasható

via Mai Manó Ház Blog