A FotoKlikk válogatása a hazai szakmai blogokból
Az 1876. november 17-én született August Sander egy olyan korszak hőse, amikor még lehetett hinni a fotóigazság pátoszában: amikor még érvényes volt a feltételezés, hogy "művészet" és "valóság" különböző dolgok, és érvényes volt a tétel, hogy a nagy művészetnek éppen ezzel a valósággal van dolga. Amikor még más volt az ember, mint a képe - vagyis amikor a kép - a jó kép - még mondhatott, feltárhatott valamit erről az emberről. Épp azért, mert - ha szabad így fogalmaznom - volt rálátása. A mi agyonesztétizált világunkban épp az a kritikai distancia ment veszendőbe, ami lehetővé teszi, hogy rálássunk a dolgokra, rálássunk önnön magunkra. Talán ezért van, hogy a világ, amelyet Sander panoptikuma felmutat, a mai szemlélő számára egészen archaikusnak tűnik: az emberek a saját környezetükhöz sokkal közelebb levőnek látszanak. - mondta Rényi András a 2001-ben a Mai Manó Házban megrendezett Sander kiállítás megnyitóján. A Herdorf/Hellerben (Németország) született Sandern 1892-ben vette meg az első kameráját, és pár évvel később már a német hadseregben gyakorolta a fényképezést. Trierben 1902-ben feleségül vette Anna Seitenmachert és egy évvel később megszületett Erich nevű fiúk is. 1904-től Linzben kezdett el dolgozni és ugyanebben az évben megnyerte a párizsi művészeti és tudományos nemzetközi kiállítás aranyérmét és becsületkeresztjét. 1907-ben született meg Gunther nevű fia, majd három évvel később családjával Kölnbe költöztek, ahol főként portré-tanulmányokat készített. 1911-ben megszületett Sigrid nevű lánya is. 1914 és 1918 között a német hadsereg katonájaként harcolt az első világháborúban, melynek befejeztével 1919-ben megnyitotta műtermét Kölnben, ahol igazolványképek, reklám-, és ipari fényképek készítésével foglalkozott. Első alkalommal 1924-ben készített olyan képeket, melyek nyilvánvalóan nem a családi fotóalbumba való portrék, hanem az egyes embereket szakmájuk és környezetük segítségével karakterizáló képek voltak. Ebből az időből maradt ránk egy gépírásos oldal, melyen Sander felvázolta, hogy képzelné el a teljes német társadalmat bemutató hatalmas művet. Az embereket hét csoportra osztotta (pl. főldművesek, munkásemberek, művészek), melyeken belül negyven különböző alcsoportot hozott létre. Ez a mű ebben a formában soha nem készült el, annak ellenére, hogy Sander hatalmas lelkesedéssel látott neki a képek elkészítéshez és a megfelelő személyek kiválasztásához. Sander munkamódszer a portrék elkészítéshez nem volt éppen „fogyasztóbarát”, ugyanis mielőtt kattant volna a kamera kioldója, sokszor akár órákat töltött az előkészítéssel. Ennek során arra törekedett, hogy reprezentatív kép készüljön a modellről, melyben kifejeződik az ábrázolt személy származása és társadalmi helyzete is. A minden társadalmi réteget feldolgozó, a 20. század embereit bemutató könyvtervének képeiből 1927-ben hatvanat állított ki a Kölnischer Kunstvereinben, majd 1929-ben megjelentette a portrékat Antlitz der Zeit - Sechzig Aufnahmen Deutscher Menschen Des 20. Jahrhunderts (Az idő arca - Hatvan felvétel a 20. századi német emberekről) címen könyv formájában is a Transmare Verlag, München gondozásában. A könyv előszavát Alfred Döblin írta: „E képek az elmúlt harminc esztendő kultúrtörténetének, sőt szociológiájának beszédes bizonyítékai. Szociológia, melyet nem szavakba foglaltak, hanem fényképeken elevenítettek meg. A fotográfus azonban nem csak a szemét, hanem az eszét is használja. Megfigyelőképességének, ismeretanyagának és nem utolsósorban mesterségbeli tudásának termékei ezek a fotók. (…) Itt vannak először a parasztok, a vidék tipikus jelenségei. Azok kis csoportja, kik hosszú idő óta változatlanul őrzik identitásukat, csupán társadalmi jelentőségük csökken. (…) Utánuk következnek a városi kisemberek, aztán a külvárosok iparosai, mesteremberei (…) majd az arisztokrácia. Valamennyien így együtt az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődését tükrözik…” 1934-ben Erich fiát ellenállás szervezése vádjával letartóztatták, aki végül 1944-ben egy koncentrációs táborban halt meg. Ugyanebben az évben az Antlitz der Zeit példányait elkobozzák és megsemmisítik. A zaklatott Sandernek ürügyként fia politikai tevékenységét róják fel, de az igazi ok ellene az, hogy valóban képes képekkel leírni a valóságot a németekről. Nem dicsőíti az uralkodó fajt, és nem támogatja a nevetséges terveiket. Egyszerűen bemutatja a német embert – beleértve a nácikat is – olyannak, amilyenek. 1944-ben a lakása és műterme Köln bombázása során megsemmisült, ám később a negatívjai is elpusztultak egy tűzvészben, nem sokkal a háború után. Feleségével Kölntől 50 km-re, Kuchhausenbe (Westerwald) költözött, ahol folytatta a fotózást. 1951-ben rendezték meg a háború utáni első kiállítását a Photokinán, ekkor vásárolta meg Köln városa a Köln wie es war című munkáját. 1954-ben Edward Steichen Sander képeiből is válogatott a Family of Man kiállításhoz. 1957-ben meghalt a felesége, majd egy évvel később Sandert szülővárosa díszpolgárává választották. 1961-ben kapta meg a német becsületrend középkeresztjét. 1964-ben, 88 éves korában halt meg.Blogajánló: Egy betiltott fotóalbum képei – August Sander: A 20. század emberei (1929)
