(cylindograph, stereopticon-cyclorama, photorama, cinéoráma, cinecosmorama)
Hogy a fotográfiai panorámákat is mutatványként lehessen használni, s több néző élvezhesse őket, többen próbálkoztak félkör formájú vetítéssel. P. Moessard a celluloidfilm felhasználásával alkotta meg a cylindrographot. A fény egy forgó objektíven keresztül jutott be a félkör formában feltekert filmre, amit négy vetítővel egy kör alakú teremben teljes panorámaként lehetett vetíteni. A kísérlet teljes egészében csak Charles A. Chase-nek sikerült, aki 1894-ben stereopticon-cyclorama nevű, nyolc ívfénnyel működő dupla lencséjű, kör alakú vászonra vetítő gépezetével mutatta be a chicagói tűzvészt. Mivel egy bonyolult mechanika segítségével mind a 16 diát egyszerre tudta cserélni, a nézők majdnem mozgásként érzékelhették a látványt. A Lumicre-fivérek photorama néven próbálkoztak fotográfiai panoráma-vetítéssel, amikor a fehérre festett vászonra a tető alá felfüggesztett vetítőemelvényről vetítették ki a képeket. A legsikeresebb vállalkozás Raoul Grimoin-Sansoné volt, aki az 1900-as párizsi világkiállításon mutatta be cinéorámáját (cinécosmoramáját). A 30 m átmérőjű körterem közepén, egy léghajó-gondolának kiképzett betonemelvényen foglalt helyet a közönség. Egymástól 36 fok eltéréssel beállított tíz fényképezőgéppel a földön, egy három méter magas emelvényen és egy, a Tuileriák kertjéből feleresztett léghajó gondolájában készítettek felvételeket, s ezeket a tribün alatti tíz résen keresztül vetítették ki, 34.000-szeres nagyításban. Egy hat perces előadáshoz 80.000 egyedi felvételt csináltak.
