Kerekes Gábor kiállítását a művész hagyatékában föllelhető Zóna című sorozatának darabjaiból állították össze.
Kerekes Gábor kiállítását a művész hagyatékában (KEREKES GÁBOR ARCHÍVUM-KGA) föllelhető Zóna című sorozatának darabjaiból állították össze.

A Dorsy Galéria közreműködésével létrehozott tárlat tulajdonképpen egy posztumusz „premier” bemutató, mert ebből a sorozatból az Artphoto Galéria rendez először tárlatot, a művész 2014-ben bekövetkezett halála után.

Kerekes Gábor kiállítását a művész hagyatékában föllelhető Zóna című sorozatának darabjaiból állították össze.

Kerekes Gábor kiállítását a művész hagyatékában (KEREKES GÁBOR ARCHÍVUM-KGA) föllelhető Zóna című sorozatának darabjaiból állították össze.

A Dorsy Galéria közreműködésével létrehozott tárlat tulajdonképpen egy posztumusz „premier” bemutató, mert ebből a sorozatból az Artphoto Galéria rendez először tárlatot, a művész 2014-ben bekövetkezett halála után.

A most bemutatásra kerülő 35 darabos vintage képanyagot Barta Zsolt Péter, a Kerekes Gábor Archívum-KGA megbízott kurátora válogatta, és keletkezésük történetét így foglalta össze: „A képek keletkezésének történeteként említhető, hogy Kerekes Gábor több, mint egy évtizede vásárolt egy 16 mm-es Bolex (Kerekesre jellemzően kézzel felhúzható, mechanikus) filmkamerát, amivel többféle koncepció alapján rendszeresen készített filmfelvételeket. Többször visszajárt Tatabánya pusztuló ipari tájaira és más hasonló, enyészetnek meghagyott, posztindusztriális területekre. Az így leforgatott sorozatfelvételekre, 16 mm-es negatívokként tekintett és 2012 decemberében megkezdte a válogatást a filmkockákról, amikről az általa készített nagyítások születtek. Úgy érezte, hogy a 16 mm-es kisméretű negatívok fölnagyítása, jobban mondva „szétesése” által megadhatók azok a formai keretek, amik fölerősítik a művészeti szándékot és jól illeszkednek a kizárólag múlandósággal terhelt tartalomhoz. A képek tájai és maga a dokupapíros képi világ is, egy kaotikus, utópisztikus, romos, disztopikus univerzumról tudósítanak, kivétel nélkül embernélküliek, talán Gábor belső halálérzetét, elmúlás feletti melankóliáját rögzítik, illetve vetítik ki. Nem véletlen Tarkovszkij Stalker filmjének idézése, ahonnan a kiállítás és a képek Zóna címe keletkezett.”