Szilágyi Sándor: Neoavantgard tendenciák a magyar fotóművészetben 1965-1984

0
272

A neoavantgárd fotóban nincs értelme többé a szó hagyományos értelmében vett portréról vagy önarcképről beszélni; helyüket a különböző,érdekesebbnél érdekesebb portré- és önarcképkonceptek vették át. A hagyományos zsánerkép is átadta helyét a városvízióknak. A történetmesélő és hangulatfestő képsorok helyébe a szekvenciák, a látképek helyébe a térkonstrukciók léptek. A lírai és epikai alapállást fölváltották a drámai műfajok: a fotó képzőművészeti akciók szereplője lett, és új műfajként megjelent a színházi jelenetként megrendezett fotó. A fotósok a fényt immár nem csupán világítási segédeszközként használták, hanem ’rajzoltak’ vele. A konceptuális fotó újrafogalmazta a fotografikus kép és a képhez tartozó szöveg viszonyát, illetve fotográfiai ’hibákat’ léptetett elő képalkotó elemmé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..