Állás- és képfoglalás: a montázs és elméletei
Teller Katalin ELTE BTK Esztétika tanszék adjunktusa
Kevés fogalom mondhat magának olyan karriert, mint amilyet a „montázs” a művészet- és irodalomelmélet terepén befutott. Csakhogy a kortárs képelméleti értelmezésekben meglehetősen szignifikáns elmozdulás tapasztalható az avantgárd irányzatok egyik lényegi eljárásmódjának jelölésétől. Georges Didi-Huberman Brecht-könyvéből kiindulva (Quand les images prennent position. L’œil de l’histoire, 1.) érdemes visszafejteni a fogalomhasználat történetét, mégpedig főként a fotómontázsra összpontosítva, mert itt különösképp pregnánsan követhető nyomon a médiumkritika, az elköteleződés és a manipuláció kölcsönös vonzása és taszítása csakúgy, mint ezen dinamika elméletben elfoglalt helyének változása.
