A magyar fotográfia története olyan volt, és olyan lett, mint körülöttünk az összes más nemzeté. Lokális, helyi értékben fontos, néha túl is értékelt, nemzetközi viszonylatban meg alig érdekes. Igen ám, de ahogy van minden nemzetnek egy-két fényes korszaka, úgy volt a magyar fotográfiának is egy jeles időszaka, mely nagyjából az 1920-as évek közepétől tartott egy negyed századig. Ekkor hirtelen, azt hinni minden előzmény nélkül, a világ fotográfiáját meghatározó nagy egyéniségek kerültek ki közülünk. André Kertészt, Brassait, Moholy-Nagy Lászlót, Robert Capát és öccsét Cornellt, Martin Munkácsit, Besnyő Évát, Ata Kandót, Paul Almásyt, Kepes Györgyöt, Ergy Landaut, Stefan Lorántot és még vagy két tucatnyi ismert fotóst sajátunkként is becsülhetünk.
Ezért rendhagyó, cseppet sem konvencionális a magyar fotótörténet.
2012.10.06
