Akik idejöttek – Magyarország a külföldi fotográfusok kamerája előtt

0
223

Kincses Károly: Fotóhungarikák, avagy, mit lát nálunk egy jószemű külföldi?

Naivitás lenne azt hinni, hogy Magyarország újkori történelme, mindennapjainak történései, fotótörténete megismerhető lenne kizárólagosan a honi fotográfusok munkái alapján. Mint ahogy az ember reggeli tükörbenézései során sem magát látja, hanem azt, amit éppen gondol magáról. Aktuális hangulatának megfelelően szebbet, csúnyábbat, de sohasem a valódit. A fotókkal is nagyjából így vagyunk. Készült és készül ugyan rengeteg kép, de mindet mi csináltuk, s mi ilyennek vagy olyannak akarjuk megmutatni magunkat, az országunkat, a dolgainkat. Jobbaknak, rosszabbaknak, hangulatunknak, szándékunknak megfelelően.

A kicsit is elfogulatlanabb fényképes országportréhoz még legalább két nagyon fontos elem kell: az egyik, az emigráns magyarok, vagy magyar származásúak által látott vagy láttatott kép, a másik az alkalomszerűen ittlévő: idejövő és elmenő külföldiek által hazavitt képkockák összessége. Csak így válhat teljessé, kicsit is pontosabbá képünk magunkról.

A magyar-magyar fotósok munkáinak kutatása, megmutatása megy, mendegél már egy ideje. Nincs minden rendben, de azért van mit nézni. Az emigráns magyar fényképészek munkássága kezd valamennyire ismertté válni, nem kis mértékben a tizedik évébe lépő Magyar Fotográfiai Múzeum ezirányú tevékenységének köszönhetően. Ám még csak óvatos becslés sem készült arról, hogy az utóbbi 161 év alatt hányan, hány felvételt készítettek Magyarországon úgy, hogy az esetek döntő hányadában számunkra teljesen ismeretlenül rejtezik valamely fotós hagyatékában, archívumok mélyén, köz- és magángyűjtemények polcain, általunk esetleg sosem olvasott újságok, könyvek lapjain. Pedig ez, ha tetszik, ha nem, a magyar kultúra része is, nemtudásuk elsősorban ránk üt vissza, ránk vet rossz fényt.

Maga a probléma másfél évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk. Nekivágtunk. A Magyar Fotográfiai Múzeum véges anyagi lehetőségeinek ismeretében szakaszokra osztottuk a teendőket, amelyekkel létrehozható egy fotóhungarika különgyűjtemény. Első lépcsőben egy figyelemfelhívó célzatú kiállítással, katalógussal, CD-ROM-mal és weboldallal lépünk a szakma és a közönség elé. Idős és fiatal, világhírű és kevésbé ismert félszáz alkotó háromszáz képét mutatjuk meg, köztük Cartier-Bresson, André Kertész, Koudelka, Bischof, Inge Morath munkáit.

Ezt követően kezdődik a kutatás legfontosabb szakasza. Ösztöndíjas kutatók, barátok, ismerősök és a nagyközönség bevonásával, az internet felhasználásával nagyjából két-három évre tervezett szisztematikus keresésbe fogunk. Megpróbálunk összeállítani – a lehető legszélesebb körű adat- és képgyűjtéssel – egy mindenki számára hozzáférhető adatbázist és archívumot. Ez terveink szerint két-háromszáz alkotót, s mintegy másfél- kétezer képet jelent. Utolsó lépésként, hozzávetőleg öt esztendő múlva összegeznénk az eredményeket, s egy nagyszabású, külországokban is bemutatandó kiállítással mutatnánk meg, mit tettünk ez ügyben addig.

Hisszük, sejtjük, hogy ez nagyobbat szól majd, mint egy millenniumi tűzijáték.

A most megjelent CD egy sorozat első darabja. Terveink szerint még kettő követi, melyek segítségével megmutathatjuk, milyennek láttak bennünket az idelátogató, más kultúrán nevelkedett fotográfusok.

Aztán pedig hozzáláthatunk titkos tervünk megvalósításához. Dédelgetett álmunkat osztjuk meg most Önökkel. Az addig összegyűlt magyar, emigráns és külföldi szerzők legjobb és legfontosabb alkotásaiból, a hozzájuk kapcsolódó tényekből, információkból, történetekből, tendenciákból megalkotni a magyar fotográfia nagy képes tablóját, amiben végre minden benne lesz, ami bele való. Ez a nagy cél, nem más.

Teljes méretben itt látható!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here