Előszó – avagy a köszönetnyilvánítás sorai
Kankowszky Ervin és Kankovszky Tamás az 1899-ben alakult egyesületünknek voltak tagjai. Kankovszky Edét nem ismertük, az ő nevével akkor találkoztam először, amikor gyűjtőként fotográfiai hagyatékokhoz jutottam. Ez további kutatásra ösztönzött és csaknem kétéves munkába telt megismerni a családot, a család többi tagjának életét.
Köszönet illeti Mattyasovszky-Zsolnay Tamás urat bizalmáért és lelkes kutató munkájáért, valamint Otruba István urat, a feldolgozáshoz nyújtott segítségéért.
2003. október 14.
Hidas András, a Magyar Fotográfiai Egyesület elnöke
A szerző részéről köszönet illeti L. Baji Etelkát, Kolta Magdolnát, Kiscsatári Mariannt, Stemlerné Balog Ilonát, Tomsics Emőkét, illetve Győri Lajost, Hidas Andrást és nem utolsósorban Kincses Károlyt, hogy segítették “Kankovszkyék” fotóhagyatékának feltárását.
A magyar fotográfusok életét kutatva ritkaságszámba megy, ha a fotótörténet iránt érdeklődő kutató a fényképész teljes családjáról képet alkothat. Azoknál a fényképész dinasztiáknál, ahol több generáció is a fényképezéssel foglalkozott, egyszerűbb a családfakutatás, hiszen több adatra bukkanhatunk. (1) Ám, ha a genealógia túlságosan szerteágazó, mint Kankowszky Ervin esetében, a helyzet nem is tűnik olyan egyszerűnek.
Kankovszkyék
Stanislaus Michalow Kankowsky az 1600-as évek végén lengyel emigránsként érkezett hazánkba. (2) A családi legenda szerint a család neve már 1194-ben felbukkant, de maga Kankowszky Ervin “csak” 1640-ig vezette vissza családfáját. (3) Az első, okiratokkal bizonyítható felmenő Kankovszky (sic!) Antal (1828-1880) volt, aki pénzügyi hivatalnokként dolgozott Pozsonyban. 1851-ben házasságot kötött Wailand Vilmával (1824-1891), akitől összesen hét gyermeke született. A legidősebb Károly (1847-1935), utána következett Antal (1850-1911), majd Adolf (1852-1939), Vilmos (1857-1946), Ferenc (1858-1950), Szerafin (1860-1937), és végül az utolsó lány, Irma (1868-1933).
Kankovsky Antalnak saját üzlete volt Budapesten, a Veress Pálné utca 29. szám alatti épületet 1896-ban építette családja számára. A munka mellett társadalmi tisztséget is vállalt, felügyelő-bizottsági tag volt az Uránia Magyar Tudományos Színház-Egylet Részvénytársaságnál.
Kankovsky Adolf a vasútnál helyezkedett el, Vilmos szintén, aki főintéző lett.
A legtöbbre talán Ferenc vitte, 1905-től a Vaskorona-rend birtokosaként, miniszteri tanácsos lett, illetve Fiume és a magyar-horvát tengerparti kormányzóság és kormányzói tanács, kormányzó-helyettesi tisztét látta el.(4) Ráadásul, látszólag legalábbis, ő nősült a legjobban, Hardtmuth Erzsébetet vette el feleségül (Pozsony, 1861 – Fiume, 1920), akinek az apja a Hardtmuth ceruza és kályhagyár tulajdonosa volt. Két gyermekük született, Lajos és Ede. Kankovsky Lajos (Pozsony, 1883 – Fiume, 1914) huszárhadnagy lett, a 79. gyalogezred tagjaként vesztette életét az első világháborúban. Kankovszky Ede, – aki rajongott a fényképészetért – felesége révén Bartók Béla családfájához is kapcsolódik. Felesége, Ziegler Hermina (1892-1951), Ziegler Márta testvére volt, aki 1909. november 16-án kötött házasságot Bartók Bélával. (5)
A legidősebb fiúnak, Kankovsky Károlynak és feleségének (született Böhm Mária) két fia született, Artúr és a magyaros stílusú fényképezés egyik mestere, Ervin.
Kankowszky Ervin – a fotóművész
(Sátoraljaújhely, 1884 – Budapest, 1945)
A “Médinhángeriben”, ahol 32 olyan magyar fényképész neve szerepel, akik Magyarországon élték le az életüket, neve Járai Rudolf és Kassák Lajos között szerepel. (6) A fényképkészítés fortélyait Balogh Rudolftól tanulta, később még fényképész szakvizsgát is tett. Az érettségi vizsga után bölcsészeti tanulmányokat folytatott, 1903-ban pedig még gőzhajózási szakvizsgát tett. Annak ellenére, hogy munkája révén – a Magyar Általános Hitelbank pénztárnoka, később főpénztárnoka volt 1907-től 1932-ig – nem a fényképezésből élt, műtermet nyitott Budapesten, a Kossuth Lajos utcában. (7) Az első világháború félbeszakította fotográfiai munkásságát, de ennek ellenére még a frontról is küldött be felvételt az Érdekes Újság számára. (8) A lap “harmadik 3000 koronás harctéri” pályázatára érkezett be a “Törökök Galíciában” című felvétele, annak azonban nem találni nyomát, hogy pályadíjat is kapott volna érte. A legismertebb fényképét is napilap-pályázatra nyújtotta be először, később aztán több mint száz aranyérmet kapott érte itthon és külföldön egyaránt. A Wellington szobra Londonban című felvétel a Pesti Napló “amatőrfénykép-pályázatára” érkezett. (9)
Ma, fotóművészként, fotográfiai szakíróként és hazánk egyik legelső fotótörténészeként tartjuk számon. A hazai fotográfiai szaksajtóban több mint 110 szakcikke jelent meg, a külföldi lapokban pedig 72, a magyar népélettel foglalkozó munkája látott napvilágot. 1913-ban Szakál Gézával közösen egy rövid életű fényképészeti lapot is szerkesztett. Ez volt a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége Értesítője, mely 1913. február 12-én jelent meg először, aztán a rá következő évben meg is szűnt. A MAOSZ Értesítője nem a szó valós értelmében vett fényképészeti szakkiadvány volt, inkább egy száz fő alatti szervezet hírlevele. A lap megjelentetését tekintették megoldásnak az egyre szaporodó körlevelek helyett, legalábbis ezt olvashatjuk első számának címoldalán. A lap megszűnése azzal magyarázható, hogy a tagság hosszú távon nem volt képes anyagilag támogatni a lapot, és a szélesebb közönség nem is ismerhette. Erre utal, hogy a szaklapnak nem volt ára.
Kankowszky Ervin 1906 és 1942 között összesen 252 fotóelőadást tartott az érdeklődőknek. (10) Figyelemre méltó szervezői tevékenysége is, hiszen 1905. december 31-én Hoffmann Viktorral és Kohlmann Artúrral megalapította a Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségét, (11) Magyar Photo Sajtóiroda néven pedig képügynökséget is létrehozott, sőt, 1941-től 1945-ig Kerny Istvánnal együtt szervezte a Magyar Amatőr Fotó Múzeumot. (12) A Fotoszemle cikkírója szerint: “Kankowszky Ervin, a magyar fotókultúra kiemelkedő egyénisége, lerakta a Magyar Amatőr Foto Múzeum alapjait. Közkedveltségnek örvendő személyének, tekintélyének és hangyaszorgalmának köszönhető az, hogy a magyar amatőr fotó múzeum birtokába ezideig 2361 tárgy jutott.” (13)
Magánéletéről kevés adat maradt fent. 1923. június 17-én vette feleségül Mally Nórát, Mally Ottó vezérkari ezredes leányát. (14) A házasságkötéskor mindössze tizenkilenc éves menyasszony azonban csak öt évig tudott férje társa lenni. 1928-ban halt meg, temetését 1928. február 14-én tartották a Farkasréti temetőben. (15) Második házasságkötésére 1935 augusztusában került sor. A szertartás tényéről a fényképészeti szaksajtó is megemlékezett: “Szövetségünk alelnöke: Kankowszky Ervin úr f. hó 4-én tartotta esküvőjét a terézvárosi plébánia-templomban.” (16)
Fényképészeti hagyatéka három nagyobb részre szakadt. Fotóművészetileg a legérdekesebb a Magyar Fotográfiai Múzeumban található 118 darab ezüst zselatinos technikával készült felvétel, 48 darab üvegnegatív és 9 darab papírnegatív. A Magyar Nemzeti Múzeum Fényképtárába került a legtöbb olyan felvétel, amelyeket képügynöksége révén forgalmazott is, “Copyright by the Kankovszky’s Hungarian Presse-Photographic Exchange” pecséttel a hátoldalán. A képek válogatásakor nehézséget okoz, hogy nem mindig ő volt a felvétel szerzője, ő csak mint forgalmazó látta el pecséttel a képeket. Így kerülhetett be Kankowszky Ervin neve alatt olyan felvétel is, amely például nagy valószínűséggel Balogh Rudolf munkája. A hagyaték harmadik része Győri Lajos magángyűjteményében található.
Kankovszky Artúr – a sportoló
(Sátoraljaújhely, 1886. március 11. – Budapest, 1945. február 19.)
Kankovszky Károly másik fia, Kankovszky Artúr a magyar fotóművészeti életben nem játszott szerepet, mint testvére; választott hivatásában viszont legalább olyan sikeres volt. Sportolóként és sportdiplomataként segítette a magyar ökölvívás fejlődését és három olimpiai játéksorozat előkészítésében vett részt. Ökölvívói pályafutását először a Műegyetemi Athletikai és Football Club keretein belül kezdte, majd a Magyar Testgyakorlók Köre szakosztályában folytatta. Polgári foglalkozását családi minta szerint választotta, ő is vasúti tisztviselő volt. (17) Más sportágakban is kiválóan szerepelt, hiszen céllövésben kétszer is országos csúcsot javított, illetve az FTC, majd a MAFC vízilabda-csapatában is játszott. Az első világháborút követően, – ahol századosként teljesített szolgálatot – a hazai ökölvívó sport megszervezésén fáradozott. Az 1920-ban megalakult Magyar Birkózók és Boxolók Szövetségének volt a titkára, 1925-től pedig már a Magyar Ökölvívó Szövetség ügyvezetője lett, mely címet haláláig megtartotta. A nemzetközi szövetségben haláláig fontos szerepet töltött be, hiszen 1933 és 1945 között a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség főtitkáraként tevékenykedett.
Művei:
A boxolás. Budapest, Franklin. 1928.
A Magyar Ökölvívó Szövetség trénerképző tanfolyamának elméleti tananyaga. Budapest, Stephaneum. 1928. (Második kiadása: Budapest, Codex. 1931.)
A miniatur lövészet. Budapest, Skaba és Plöki. 1925.
Az ökölvívás művészete. Budapest, Nemzeti Sport Lapkiadó. 1924.
Kankovszky Ede – a korvettkapitány
( Pozsony, 1884. január 17. – Budapest, 1922. augusztus 2.)
Kankovszky Ede, Kankovszky Ferenc miniszteri tanácsos fia, ugyanabban az évben született, mint unokatestvére, a majdani fotóművész Kankowszky Ervin. Már tizenhét évesen a császári és királyi haditengerészethez csatlakozott. Állományba 1901. szeptember 22-én került, mint tengerész gyakornok. (18) A tengerészeti almanachokban azonban csak 1904-től találkozhatunk a nevével: “Az Almanach für K.U.K. Kriegsmarine” (19) 1900-as számában szerepel a Tengerészeti Akadémia 1899-ben első- illetve másodéves növendékeinek listája. Ebben ugyan Kankovszky Edét nem találhatjuk, viszont a kínai út képein szereplő sok barátját igen (Doblhoff, Hübner, Ulbing, Lutterotti). Haditengerészeti dokumentumokban Kankovszky Ede először 1904-ben szerepel: az Almanach 1903-as állapotokat rögzítő listája mint másodosztályú tengerészkatédról emlékezik meg róla.” (20) 1905 és 1907 között már az I. Ferencz József hadihajón tejesített szolgálatot, és Kínáig is eljutott. Kína azért lehetett célállomás, mert a boxerlázadás leverését követően az Osztrák-Magyar Monarchia egy hadihajója állandóan a kelet-ázsiai vizeken teljesített szolgálatot, Japán és Kína között cirkált. 1907-től, mint sorhajó zászlós teljesített szolgálatot. Sorhajó hadnaggyá 1912. május 1-jén nevezték ki. Nevét, az 1917. december 13-án kiállított engedély tanúsága szerint “győrszigeti” Kankovszky Edére változtatta. Korvettkapitányként huszonegy évi szolgálati idő után, tisztázatlan körülmények között halt meg. Ahogy egy korabeli híradás tudatja: “Tegnap délután – mint ismeretes – a Hungária-úti laktanyában rendkívül súlyos feltételű pisztolypárbaj volt Leidenberger János ezredes és Kankovszky Ede volt korvettkapitány, a Duna-bizottság tagja között. A párbaj tragikusan végződött: Kankovszky Ede holtan maradt a színhelyen. A harmadik golyóváltásnál ugyanis Leidenberger golyója Kankovszky mellébe fúródott és tüdejét teljesen összeroncsolta, úgy hogy a lövés után pár perc múlva meghalt.
A párbaj ügyében ma délelőtt több kihallgatást eszközöltek az illetékes katonai hatóságok. Kihallgatták Leidenberger János segédeit: Hoffmann Géza és Garay Géza ezredeseket. Ugyancsak kihallgatásra jelentkeztek Konek Emil ellentengernagy, Wulff Olaf sorhajóhadnagy, akik Kankovszky Ede segédei voltak a párbajban. A segédek kijelentették, hogy a pisztolypárbaj feltételeit a magasabb helyen állapították meg és így ők nem szolgálhatnak semmiféle felvilágosítással sem a párbaj okáról, sem a párbaj lefolyásáról. A pisztolypárbaj okáról a legkülönbözőbb hírek keltek szárnyra.
Egyesek közlése szerint politikai oka volt. A párbaj okára vonatkozólag azt az információt szerezte a 8 Órai Újság munkatársa, hogy “A párbaj hátterében semmiféle politikai kérdés nincsen. Tisztán magántermészetű okok állnak mögötte.” Az egész pisztolypárbaj igen messzire, körülbelül 8 esztendőre, nyúlik vissza. A párbaj lefolytatására csak most került sor, mert a katonai becsületbíróság csak most kényszerítette a feleket a pisztoly csöve elé.
Kankovszky Ede korvettkapitány fiatal házas. Mindössze 3 éve nős. Felesége Ziegler Herna, a múlt évben elhunyt tábornok leánya.
A párbaj olyan szigorú feltétel között folyt le – 25 lépés distoncia, 10 lépés avance – hogy már ez is bizonyítja, hogy nem politikai ok idézte elő.”(21) Kankovszky Ede egy fiúgyermeket (Olaf, 1919-1944) és egy leánygyermeket (Dagmar, 1921-1985) hagyott hátra.
Fényképészeti hagyatéka majd’ 400 felvételből áll, köztük 18 darab sztereó üvegnegatív, és három, fényképekkel ellátott hajónapló. (22)
Kankovszky Tamás – a fotográfus
(Budapest, 1920 – London, 1986)
Kankovszky Tamás, Kankovszky Artúr egyetlen gyermeke volt. Műkedvelő fényképészként felvételeit múzeumok alig őrzik, de a korabeli fényképészeti szaksajtó értékelte felvételeit: “Bpest Szfőv. Idegenforgalmi Hivatalának fényképpályázatára 789 felvétel érkezett be. Négyszeri zsűrizés után díjazásban részesültek…Az alábbi szerzőktől a bíráló bizottság felvételt vásárol:…Kankovszky Tamás,…” (23) Még ugyanebben az évben felvételeit Haller F. G. is megbírálta, a Magyar Amatőr Művészfényképezők Országos Szövetségének 1943. évi kiállítása alkalmából: “Kankovszky Tamás “Farsangja” kedves és hangulatos, színekben és fényekben mértéktartó, szerző hibája, hogy fehér-feketében és színesben is ugyanazzal a témával szerepel, ami bizony nem vall túl nagy fantáziára.” (24) Később inkább a hazai fotókultúra terjesztésével foglalkozott Londonban.
Művei:
Magyar művész-fotók. (Fotóalbum). Összeállította: ~. Bevezető: Haller F [rigyes] G [éza] . Budapest – New York, Transatlantic Arts. 1946. (Angol nyelvű címvariáció: Camera and art, német nyelvű: Kamera und Kunst).
(1) Kincses Károly: Levétetett Veressnél, Kolozsvárt. Magyar Fotográfiai Múzeum – VIPress Kft. Budapest 1993.
Cs. Plank Ibolya – Kolta Magdolna – Vannai Nándor: Divald Károly fényképész és vegyész üvegműcsarnokából Eperjesen. Magyar Fotográfiai Múzeum – VIPress Kft. Budapest 1993.
L. Baji Etelka: Strelisky, Egy fényképészdinasztia száz éve. Magyar Fotográfiai Múzeum, [Kecskemét] 2001.
(2) Mattyasovszky-Zsolnay Tamás – a Kankovszky család tagjának – közlése alapján.
(3) Fotóélet, 1943. 3. sz. 44. p.
(4) Magyarország Tiszti czím- és névtára. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1916. 96. és 33. p.
(5) Denijs Dille: Bartók Béla családfája. Balassi Kiadó, Budapest 1996. 68. p. (Bartók Béla második feleségével – Pásztory Dittával – 1923. augusztus 28-án kötött házasságot.)
(6) Kincses Károly: Fotográfusok, Made in Hungary. Magyar Fotográfiai Múzeum – Federico Motta Editore 1998.
(6) Szakács Margit: Fényképészek és fényképészműtermek Magyarországon (1840 -1945). Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 1997. 60. p.
(8) Érdekes Újság, 1916. 38. sz. 10. p.
(9) Pesti Napló, 1927. november 27. 72. p.
(10) Fotóélet, 1943. 3. sz. 44. p.
(11) Baki Péter: 100 éves a Magyar Fotográfiai Egyesület. Magyar Fotográfiai Egyesület, Budapest 1999. 6. p.
(12) Fotolexikon. Szerk.: Barabás János. Akadémiai Kiadó, Budapest 1963. 301. p.
(13) Fotoszemle, 1941. 9. sz. 176. p.
(14) Kincses Károly: FOTOABC. Adatbázis, Magyar Fotográfiai Múzeum.
(15) Budapesti Temetkezési Intézet RT. Fiumei úti Sírkert Iroda közlése alapján. Mally Nóra földi maradványai 1928. június 14-én a Farkasréti temetőből a Fiumei úti temetőbe kerültek. A korabeli temetői nyilvántartások feltüntették a halál okát is: Kankowszky Ervin első felesége tüdőgümőkórban (tuberculosis pulmonum) hunyt el.
(16) Fotóművészeti Hírek, 1935. augusztus. 208. p.
(17) Bárány István: Három olimpia varázslója. Képes Sport, 1986. március 11. 22. p.
(18) győrszigeti Kankovszky Ede Anyakönyvi lapja, melyet 1923. július 11-én állítottak ki, halála után közel egy évvel.
(19) Megtalálható a Hadtörténeti Intézet könyvtárában.
(20) Verestói Nárcisz: Kankovszky Ede fényképhagyatéka. Kína 1905-1907. Szakdolgozat, 1993. ELTE Kínai és kelet-ázsiai Tanszék. Bíráló tanár: Miklós Pál.
(21) 8 Órai Újság, 1922. augusztus 3. 5. p. A párbajról Az Est is hírt adott: 1922. augusztus 3. 6. p.
(22) A teljes hagyatékot 1990-ben Tomsics Emőke vásárolta meg Mattyasovszky-Zsolnay Tamástól a Magyar Nemzeti Múzeum számára 20.000 forintért. (Gy.sz.: 480)
(23) Fotoszemle, 1943. 5. sz. 20. p. = Hírek
(24) Fotoszemle, 1943. 12. sz. 15. p. = Haller F. G.: A Magyar Amatőr Művészfényképezők Orsz. Szövetsége 1943. évi kiállítása
