Szép, csodálatos, de hogyan készült? – kérdezik tőlem kíváncsian kiállításokon, vetítéseken. Nehéz helyzetbe hoznak, mert egy-egy képnek a története kisebb előadást és némi hozzá értést igényelne a hallgató részéről. Ebben a rovatban elmélyedünk egy kicsit a Természetfotózás rejtelmeiben, bonyolult és pofon egyszerű helyzetekben, sok képpel
A zengőléggyel kapcsolatos fotó felvételi körülményeit Mezriczky Robert fogalmazta meg a legpontosabban: Ez a kis legyecske 1 cm alatti méret lehet. Így a nagyítás 2:1 és 1:1 között van valahol. Ebből azt gondolom, hogy a fordítógyűrűvel készült. A fordítógyűrű mellett szól még a nagy mélységélesség. A kihuzatoddal is elérheted ezt a nagyítást, de akkor nem lett volna ekkora a mélységélesség.
Megfigyelve a virág vízszintes szárát és a száron látható pici árnyékot a fény felülről jött majdnem függőlegesen. A fekete háttér és a lágy fény a gyanús. Délben jönne ilyen magasról a természetes fény, de déli napfénynél nem szoktál fotózni. Az egyébként nem lenne ilyen lágy a fény, hacsak nem tettél a légy fölé valamilyen lágyító-fényáteresztő fóliát. Ennek a természetes fényelméletnek ellent mond egy kicsit a fekete háttér. Azt is el tudom képzelni, hogy valamilyen softbox/vakuelőtéttel készült a kép, ami a fényt kellően szétszórja, LumiQuest vagy ilyesmi valamint láttam a Novoflex-nek van egy sikvakuja ami egy nagyobb felületen adja le a fény mint a normális vakuk.
Gratulálok Robi! Ilyen jó és mindenre kiterjedő megfejtés ritkán érkezik a rovathoz.
Egy apró kiegészítést kell csak tennem a világítást illetően. A felvétel valóban vakuval készült, de nem softbox/vakuelőtéttel. Egy kis fehér papírlappal vetítettem a vaku fényét az objektív elé. Természetesen ez a képen nem látszik, de ilyen közelre nehéz softboxot szerelni. A papír oldalra is kihajlik és a vaku reflektorának síkjára nem merőleges, inkább a derékszög felé közelít. Így lehetett elérni ezt a szép egyenletes szórt fényt. Robi kitűnően kikövetkeztette, hogy objektívfordító gyűrűvel készítettem a fotót. Nagy kedvencem ez a technika, mert fényveszteség nélkül ereszkedhetek az 1:1-es nagyítási tartomány alá, az apróságok világába. Az igazsághoz tartozik, hogy azokat az eszközöket, amivel ez lehetővé vált számomra saját magam bütykölöm kis külső segítséggel.
A zengőlégy fotózása nem kis vállalkozás, mert nem sok időt tölt mozdulatlanul, és amikor állni látszik, akkor is lépeget egy kicsit előre, meg erre-arra, ha leszáll egy kis virág porzói közé. Tehát állvány használatára gondolni sem lehet, de kézből ilyen nagyítást természetes fényben nem érdemes megkísérelni. A vakut kell segítségül hívni, mert erős fénye lehetővé teszi számunkra a megfelelően gyors zársebességet és a nagy mélységélességet is. Viszont szúrós, egyenes, tiszta 5500 kelvines fénye nem mutat természetesen egy jó természetfotón. Mit tehetünk tehát? Több dolgot is: például elővesszük a fehér színű esernyőnket, -amit rendeltetésszerűen is alkalmazhatunk, ha szükséges- és a téma fölé tartva a vakuval az esernyő nyele mellől rá villantunk az esernyő aljára. Az így keletkező világítás még irányítható is, és a természetes fény kiegészítésére, illetve derítésre is alkalmazható. Viszont elég macerás a vakut és az esernyőt is jó irányban tartani. Mindkét kezünkben van valami, és a keresőbe is be kellene kukucskálni. Erre a problémára vannak előre megvásárolható spéci esernyők vaku tartóval.
Kreativitás kérdése az egész, ám van más indok is amiért bütykölni kényszerül, még az is akinek van ilyen esernyője, mert a gyári derítőesernyő majd 0,7 méteres és ebből adódóan elég zűrös a cipelése. Ráadásul ritkán kell és előre kiszámíthatatlan, hogy szükség lesz-e rá egyáltalán. Tehát egy kicsi összecsukható olcsó vacakot kell keríteni, ami mindig nálunk van. Jó szolgálatot tesz akkor is, ha a nap fénye túl sok, szúrós. Egyszerűen a téma fölé tartjuk és a kifeszített fehér vászon alatt gyönyörű fényeket fogunk tapasztalni. Az esernyőt mérete miatt nem lehet mindig alkalmazni, túl nagy és kisebb dolgok fényképezésekor nem lehet vele irányított világítást létrehozni. Ilyenkor kerül elő a Robi által említett softbox/vakuelőtét. Ez lehet egy egyszerű fehér lap, amit egyszerűen csak rágumizunk a vakura és a témát az erről verődő fény világítja, illetve deríti meg. A vaku fényének igen nagy százaléka ilyenkor irányíthatatlanul elszáll. Erre jobb megoldás a zengőlégynél leírt hajlított papír, ami a fény nagyobb százalékát tudja hasznunkra terelni. Ezt a technikát alkalmaztam az éppen kikelő poloskák fényképezésénél is. Ám a legjobb megoldás a softbox, ami tulajdonképpen egy doboz, aminek az egyik fele a vakura illik, a másik fele pedig jól kiszélesedik, és elölről egy enyhén fényáteresztő anyag van, pl.: pauszpapír, vagy merevebb tartósabb műanyag, ami semleges színű. A box mérete elől lehet különböző, de arányaiban a vaku reflektorához igazodik. Például használok 12×8 cm és 25×17 cm oldalú boxokat, melyeket tépőzárral lehet a vakuhoz rögzíteni. Az előlap leszedhető, mert így összehajtogatva bárhol elfér.
A hangyafotó a szűkebb softbox/vakuelőtéttel készült. A kosbort a nagyobbal, de ezt a kora délelőtti órákban készítettem, amikor a nap már magasan járt. A zárat 1/125s vakuszinkronra, a blendét pedig a természetes fényhez képest két blendével szűkebbre állítottam. A háttér és a virág így jóval kevesebbet kapott az erős természetes fényből a vakut pedig úgy irányítottam, hogy a késő délutáni napállásnak megfelelő legyen. Színét egy vékony színhőmérséklet módosító szűrővel melegítettem egy kicsit.
A gomba fotó egy sötét erdő aljnövényzetében készült. Itt is a széles box adta a világítást a gomba felett pár centivel. Épp hogy nem látszott a képen a széle. Készült természetes fénnyel is egy-két kocka, de azok túl kékek lettek a természetes fény színhőmérsékletének megfelelően. A derített vakus felvétel színvilága áll közelebb az emlékezetemben maradt élményhez.
Végül egy igazán kicsi lény, a kullancs fotózásáról. Itt két vakut is használtam, mert a 22-es rekeszhez már igazán nagy teljesítmény is kell, és a két irányból érkező fény világította meg kielégítően a modellt, aki igen sietősen ballagott ide-oda a fűszálon. Ezért a 2 mm-es csöppséget 1/250-ed vakuszinkronnal fotóztam.
Jó Fényeket!
Ezzel a képpel kapcsolatban felteszek egy kérdést: – Önök szerint: Hogyan készült?- Írják, meg mit gondolnak!
Képek, szöveg: Zsila Sándor ©
